|
|
A Bauhaus térhódítása Chilében
2007. febr. 10., Nemcsik Ágnes
Sosem gondoltam volna, hogy az általam oly kedvelt, és Budapesten sokszor megcsodált 20-30-as évekbeli modern építészeti stílust a dél-amerikai földrészen is viszontláthatom. Santiago de Chilébe kerülvén lenyűgözött a Bauhaus-jellegű köz- és lakóépületek szépsége és sokasága, amely izgalmasan egyedi arculatot biztosít a városnak. Santiago építészetét - mint más gyakori földrengéseknek kitett spanyol-amerikai területeket - a XIX. század végéig az egyszintes épületek jellemezték. Ebben az 1920-as 30-as években megindult fejlődés hozott változást, amikor a filmipar, a vasút, a telefon elterjedésével megjelentek az első magas épületek is, és Santiago modern nagyvárossá alakult. A húszas években több új lakókerületet alakítottak ki, a következő évtizedben pedig a középületi projektek kerültek sorra. Utóbbiak közül kiemelendő a Moneda palota környékén 1936-ban felépült kormányzati negyed. A harmóniájában is impozáns épületegyüttes mind a mai napig a különböző állami hivatalok elhelyezéséül szolgál. Az avantgárd építészek hátat fordítottak az eklekticizmusnak, a historizáló, sokszor önkényesen dekoratív neo-koloniális stílusoknak, és az akkori észak-amerikai, valamint a Le Corbusier és a Bauhaus által fémjelzett irányvonalra tértek át. Az egyszerűség, a funkcionalizmus és a gazdaságosság jelentették az új építészet alapértékeit. Ezen irányzat egyik legfontosabb képviselője Lucijan Kulczewsky volt, aki számos modernista lakás-ingatlant épített a fővárosban. A húszas-harmincas években a nemzetközi trendeket Jorge Arteaga, Sergio Larrain, José Smith Miller, és Josué Smith Solar képviselte. A nagy építészek között kell megemlítenünk a magyar származású Weiner Tibort is, akinek keze nyomát még most is több ponton viseli a város. A huszadik század közepe legjelentősebb chilei építészének Emilio Duhart tartják, aki Walter Gropius és Le Corbusier tanítványa. Az 50-60-as években ismét felgyorsult a városnövekedés, amikor az építészet az új lakás- és kereskedelmi igényeknek próbált megfelelni. Ebben az időszakban újfent nem a magas házak domináltak, az akkor mintegy kétmilliós nagyváros inkább horizontálisan terjeszkedett. A város legújabb-kori fejlődése viszont az európai és a latin-amerikai korunkbeli városokéhoz hasonló: új külvárosi üzleti és lakónegyedek, felhőkarcolók megjelenése, decentralizáció, egyre sűrűbb úthálózat.
Nemcsik Ágnes Santiago
Hozzászóláshoz kérem lépjen be, vagy regisztráljon itt: regisztráció!
|